A lány megállt a terem szélén. Sosem volt még ilyen helyen.

Létezem és lélegzem. S ez a felismerés átüti a szívem csarnokának kapuját.
S mi van odabent?
...
Talán semmi. Vagy maga a minden.
Hiányzik a szerelem. Hol van a szenvedély? Hol van az az érzés? Tudod..., amikor pam-pamm-pamm...kong, a gyomrod meg bizsereg, szorong. Szorong... mert a testem már előre érzi, hogy mi lesz a sorsa.

Már rég nem írtam. Sem magamnak, sem neked.
Hogy mi is az igazi oka?
Talán mert úgy éreztem, nincs szükség a szavaimra, vagy azoknak amit közvetítek, és lássuk be, hogy az emberek többsége ma már nem nagyon szeret olvasni...nincs rá ideje, vagy kedve. Vagy az is lehet, hogy csak bedarált a gépezet.

Ha elfogadod, szeretnék pár egyszerű gyakorlatot, technikát megosztani, hogy könnyedebb legyen az éved. Van, amit rendszeres gyakorlással tudsz elsajátítani, de a befektetett energiának meg lesz az eredménye, és ahogy fentebb is jeleztem, addig se unatkozik az elmébe zárt szellem. És vannak nagyon egyszerű technikák is, ezek fontosságát szeretném...

Az év mottója: Úgy megélni a pillanatot, mintha az az utolsó lenne.

Az univerzum apró elemi részecskéi vagyunk, melyek lehetőségek végtelen forgatagával keringenek a világűrben. Időnként összeütközünk, egymásnak tapadunk. Vannak kik hosszú-hosszú időre összetapadnak, mígnem teljesen eggyé válva új rendszereket alkotnak és ismét vonzani kezdik a hozzájuk hasonlóakat. Néha egy-egy ütközéstől ismét széthullik minden....

Amikor az ember megtanul támogató energiává válni, mert hisz nincs más útja vagy terve...vagy nincs más választása, akkor ezzel együtt tanul meg igazán tisztán szeretni.
Megérti, hogy neki még van terve. Életben tartani azt, amire sokan azt hiszik, már nem lehet.
Ennek az embernek igenis szembe kell mennie a társadalom félelmeivel, s meg kell...

Mindig jó, ha tudod ki vagy, s mi végre jöttél a világra.
Nem kell tökéletesen pontosan minden lépést előre látni, sosem ez a lényeg és az eredeti terv.
A tudás az önmagunkba fektetett bizalom, hogy merjük elhinni: "Végtelen és szabad szellemek vagyunk, kik azért jöttek erre a világra, hogy megtapasztalják a földi lét csodás világait."

Gyönyörű vagy, de tényleg!
Ki más is láthatná meg leginkább ezt a minőséget, mint TE?
Csak te érdemled meg, hogy lásd a gyönyörűséged..., bármi is legyen az.
Merj szembesülni végre önmagaddal. Ne hordd többet senki terhét. Ne éld többet más életét!!! Ez fontos. Lásd meg végre azt, amitől a legjobban félsz, amit a leginkább nem akarsz...

Azt mondják, az embernek mindig kell valami cél azért, hogy legyen benne remény és erő az előrehaladásra. Mert akiben nincs cél, az könnyen célt téveszthet, és céltalanná válhat. Először csak sodródik az árral, majd azt érzi, hogy egy lelki darálóban rekedt. És először mélabús, majd depressziós lesz. Onnan pedig már nehéz visszafordulni. Vissza...

Nemrég eszméletlen felfedezést tettem önmagammal kapcsolatban. Mégpedig arra jutottam, hogy van egy képességem, amiben baromi jó vagyok. Az pedig a semmit tevés, de hívhatnám hosszas tétlenkedésnek is, kinek mi tetszik jobban. :D