Támogató szeretet, mely békésen átölel

Amikor az ember megtanul támogató energiává válni, mert hisz nincs más útja vagy terve...vagy nincs más választása, akkor ezzel együtt tanul meg igazán tisztán szeretni.
Megérti, hogy neki még van terve. Életben tartani azt, amire sokan azt hiszik, már nem lehet.
Ennek az embernek igenis szembe kell mennie a társadalom félelmeivel, s meg kell tanulnia elhinni, hogy a csoda bármikor lehetséges.

Amíg ezt nem tapasztaljuk meg, addig nem is tudjuk valójában, mi az igazi szeretet. Mert basszus..., lássuk be, hogy amikor szeretünk, az akkora nagy fájdalmat is képes okozni. Sebezhetővé válunk, lesznek gyenge pontjaink azok tükrében, akiket annyira de annyira szeretünk már, mint saját magunkat. Hisz a lényeg ez: "Ha Ő elveszik, én is elveszek. Én nem veszhetek el többet!"

Talán mindenki azt hiszi, hogy a fájdalom az életben elkerülhető, de ez valójában nem megoldható és nem kiiktatható tényező. Mert az emberek éreznek IS. Akinek nincsenek földi érzései, az pusztán egy gép. Egy szimplán működő gépezet, akit úgy irányítanak, ahogy akarnak. A tömeg, vagy amire azt hisszük, NAGY EGY!
Lópikulát!!! Mindennek is létezik egy még magasabb szintje. De az a szeretet már kevésbé kiismerhető, ezért sokak számára nem biztonságos. Ezért inkább bezárnak, nem vesznek tudomást arról a lehetőségről, hogy a szeretet igazából végtelen és határtalan energiájú. És itt már nem puszta fájdalmat élek meg, hanem mögötte ott a tökéletes béke állapota, az érzés, hogy "Bármi lesz is, én legalább megpróbáltam! És jól tettem!"

Mondd meg nekem kérlek, hogy mi a szíved vágya?
És mondd meg nekem kérlek, hogy akkor miért nem azt követed?
Honnan tudtam, hogy nem azt csinálod, ami szíved vágya? Hát onnan, hogy akkor nem az én soraimat olvasnád. :D HE-HE  Vagy ha igen, akkor nagyon szeretheted az írásaimat vagy az energiám. És akkor ezúton én is végtelenül hálás vagyok Neked. :)

Szóval visszatérve, nem szaporítanám tovább a szót, a valódi szeretet valójában a béke. Megbékélni azzal a tudattal, hogy bármi lehetséges, bármi megtörténhet, ezért bármit is érezhetek. A különbség szeretet és szeretet között pedig az, hogy ez alkalommal az érzéseimet már nem dualizálom, hogy "ez jó, ez nem jó, jujjj ez nagyon nem jó, ahamigen ez kellemes ;P " stb...Nem dualizálom egyszerűen csak megélem. Mert már nincs időm nem megélni. Mert engem már megcsapott a halál és elmúlás szele, ezért minden pillanatot meg kell becsülni. Ez az érzés a támogató energia szerepe. A legszarabb világokban is érzed, megtart valami. Az a végtelen béke, és belül tudod, hogy minden rendben. Minden rendben. Nincs semmire szükségem, mert te itt vagy nekem. Aztán ott kell belenézned a tükörbe. PeaceLove!!!

Hogy a legjobb világokban mit ad ez a szeretet, az már meglepi, mertha bárki is elmondaná neked, minek is akarnál utána odamenni?

+Nagyon szeretlek! Ezért minden rendben. Rendben van az is, ha most félelmet érzek, mert elveszítelek. Rendben van az is, ha éppen rólad álmodozom. És az is rendben van, ha csak magammal akarok lenni. Ha ma csak magammal akarok foglalkozni? Rendben van, ha mára a szenvedést félreteszem, mert elfáradtam benne.  Megengedem magamnak ezt a csodásan üres békét, amit reggelre megtöltök mindennel, melyekre leginkább szükségem van. Így kezdődik a harc, hogy leteszem a fegyvert. Nem hadakozok többet az ellen, aki mégcsak nem is az ellenségem.+

Ennyi, ezt kell megtanulni. Kihasználni a támogató közeget. Mert ha te azzá váltál, bármikor meg tudod magad gyógyítani. Bármelyik pillanatban képes vagy támogatni magad. Érzed, hogy épp abban a pillanatban mire van szükséged, mire vágyik az elméd vagy a tested? A lelked, vagy szellemi részed? És ha te jól vagy, mindenki jól lesz körülötted. Hisz nyilván te is boldog lennél, hogy azok, akik fontosak neked, szintén boldogok lennének. 

Jó éjt! :)