De ezek a célok baromira veszélyesek. Nagyon- nagyon veszélyesek is egyben. Az elme olyan könnyen képes ellenünk kis fordulni, mert megijed. Nem mi ijedünk meg, hanem az elménk. Aki ember. Az emberi részünk. Ijesztő neki az, amibe nem tud kapaszkodni. Azt hiszi, ő is szükségtelenné fog válni. Ezért kell, ezért nagyon fontos úgy tudatossá válni, hogy szeressük magunkat akkor, amikor csak lehet. Az egónkkal, elménkkel, árnyoldalunkkal együtt is. Mert a tudatos világban nincs gonosz vagy ördögi minőség, ott nincs gyengeség, ott nem vagy őrült. Ott csak VAGY. Létezel. Aki szerencsés, annak van jó mentora, aki néha rákoppint a fejére. Vagy aki még szerencsésebb, az a körülötte lévőkben képes lesz meglátni önmagát. Nem mindig veled van a baj, van, hogy a másiknak kell még változtatni, ezek a görbe tükrök. A szív mindig vezet, mindig mutatja az utat. A szív. Abban van a kulcs a valódi felismerésekre.

Aki azt mondja, hogy a megvilágosodás könnyű és szép, az hazudik, azt kerüld el, mert még közel sincs ahhoz, amiről beszél. Aki folyton csak a nevető arcát mutatja neked, és azt mondja, hogy minden rendben és szedd össze magad, azt öleld meg, és engedd, hogy menjen, mert nem érti még, mint is jelent valóban rendben lenni. A valódi rendhez néha káosz kell, mert így lehet és tudunk csak valamit értékelni. De vannak emberek, akik a káoszban is képesek nevetni és a rendben is képesek megzuhanni… Na, azok már tudnak valamit.

Valójában kurva nehéz is ez az út. De amennyire nehéz, annyira csodás is. Mindig erőt ad valami vagy valaki. Ez a valaki pedig TE magad vagy és leszel. Az egyetlen lény, aki sosem fog téged elhagyni, és akit te sem leszel sosem képes elüldözni, az pedig a te csodás lényeged, esszenciád, szellemed, aki ott lakik benned. TE. Bennem pedig az ÉN. Igen, sokan fognak elhagyni téged, vagy te fogsz sokak mellett felállni és azt mondani: ELÉG, PÁ, MENTEM! Mert ez az út ilyen. Kicsit magányos is. Olyanok is távol kerülhetnek tőled, akiket a legeslegjobban szeretsz. De egy biztos. Akikkel dolgunk van, azok mindig is ott lesznek. Elhiszed ezt nekem? Akik igazán fontosak ahhoz, hogy az utad járd, azok mindig ott lesznek melletted. Jönnek újak, régiek mennek. Aztán újak maradnak vagy mennek, régiek vissza vagy sosem. Mert ilyen az élet, ilyen egy körforgás. Lesznek veszteségek, komoly fájdalmak, de ott lesz benne az, hogy "Tudom, igen, tudom, hogy valójában minden rendben." Mert ez a fájdalom már nem is a tiéd lesz.

Az egész egy folyamat. A tudatossággal az érzéseid megváltoznak. Lesznek, amiktől végleg búcsút veszel. Kicsit rossz hír, hogy fájdalom az mindig lesz, mert ez az emberi természet, ez van. De a szenvedést elengedheted, végleg. És a fájdalom amikor nemes, amikor érted van, az inkább egy végtelen szomorúsággá válik. Végtelen szomorúság, abban a pillanatban, amikor annak kell lennie. Mert aki tudatos, az tudja, hogy ez az föld csak egy része az életének, és néha már annyira nagyon menne. Az igazi otthonába. Haza. Néha már annyira csak kapcsolódna, válna eggyé mindennel és mindenkivel. És ha ezt a szomorúságot kinagyítod, akkor meg fogod érteni, hogy ez valójában csak a szerelem egyik szirma. Mert a szerelem az egyetlen, ami mindig is ott lesz veled ezen az úton, csak fel kell ismerned. Álruhában bújva érint meg téged. Hol a szexualitásban, hogy a csendben, hol a tükörbe nézve, hol a könnyek között, hol egy nevetésben vagy a természetben. De a tudatosság az a legnagyobb és legtisztább szerelem lesz számodra. Hiszen TE maga vagy a tudat, ami kezdetben létezett.

Ez a cél, a tudatosság, melynek útja a szerelem. Más lesz, mert már nem ugyanaz, mint régen, és ez így van jól. Talán már nem szenvedsz annyit, mert felesleges. Na és? Talán a szenvedély is csak egy pillanatra érint meg, mert a következő pillanatban már mással akarsz foglalkozni. De az a pillanat, amire hagyod, hogy megérintsen, az mindig csodás lesz. A legszomorúbb és legboldogabb pillanatok is csodásak lesznek számodra. Mert az maga az élet itt a földön. A te saját teremtésed, a te saját életed, a te saját felel-ősséged. A te tudatod, a te világaid, a te megnyilvánulásaid, kik veled szemben jönnek. A szerelmes, tudatos lény, ki játszani van itt. És ha már kijátszotta magát, felébred egy másik csodás térben.

Persze nem ez kell, hogy legyen a te célod, vagy mások célja is. Ez egy betekintés volt más aspektusaink, minőségeink felé, melyek nem pusztán földiek. Az is elég, ha néha csak nevetsz, ha szereted magad, ha mered azt adni, aki eredendően vagy. Néha egy jó kávé, egy kis bor. Egy kirándulás. Egy jó ruci is képes feldobni. Masszázs vagy úszás. Beszélgetni a barátokkal, vagy meghallgatni egy jó zenét, stb… Apró célok. Csak szóljon rólad. Egyszerűen, könnyedén. Mert megérdemled.
A cikk befejezését pedig meghagyom neked, nekem, az életnek. Csak engedd, hogy a szíved vezessen a valódi céljaid felé. 😊