"Tudom ki vagyok, s tudom miért vagyok itt!"

Mindig jó, ha tudod ki vagy, s mi végre jöttél a világra.
Nem kell tökéletesen pontosan minden lépést előre látni, sosem ez a lényeg és az eredeti terv.
A tudás az önmagunkba fektetett bizalom, hogy merjük elhinni: "Végtelen és szabad szellemek vagyunk, kik azért jöttek erre a világra, hogy megtapasztalják a földi lét csodás világait."

Persze ez itt lent, nem mindig kellemes. Bár létezik egy olyan világ, ahol már mind egyek vagyunk, de a dualitás is része természetünknek. Mert ha mindez nem így lenne, akkor nem lenne hideg-meleg, nő-férfi, fény-sötét.
Néha nekem is rossz, néha nekem is fáj, néha én is eltévedek. Mert ember is vagyok, és mert néha megfeledkezem önmagamról. Ezért vannak a társak életünkben, hogy tükörként emlékeztessenek önvalónkra.

Hogy kinek mi a célja vagy útja az életben? Azt nem tudhatja, és sosem mondhatja meg helyettünk más. Mert egy végtelen áramló lénynek végtelen lehetőségei adottak. A kérdés, hogy melyikkel rezonál a szíved igazán? Mert csak abban tudsz kiteljesedni te is tökéletesen, amivel teljesen, totálisan, abszolút egyet is értesz. Egyet. Mert egységben létezel önmagaddal.
Vannak igazán nagy vágyaim, terveim, amiket még nem adtam fel, mert egyszerűen fel sem tudom adni, valahogy mindig ott van, megjelenik, késztet a cselekvésre. A formája, neve, tere és ideje változhat, de az esszenciája minden vágyamnak ugyanaz a lényegiség, amivel velem együtt megteremtetett.

Mi a te igazi vágyad, mely ott lakozik a szívedben?
Merd magadnak kimondani, mire vágyik a szíved? Talán nem is tudod szavakkal kifejezni, csak egy érzéssel, mert annyira egyedi, mert annyira rólad szól és a tied. De merd megosztani, hogy befogadhasd a megfelelő társakat vagy segítséget mindehhez.

Amivel dolgunk van, az előbb vagy utóbb úgyis megérkezik az életünkbe. Szívbéli vágyaink nem azok, melyeket fejben teremtünk meg. Mert annak sosem lesz igazán lelke. De ami benned a szívedben születik meg, azt mindig áldás kíséri itt a földön megszületése után. Bármi is legyen az. A puszta elme gyermeke nem tud sokáig létezni. Mert nincs neki szíve. A szívből áradó s elmével mozgatott tervek viszont mind valóra válnak, ha szerencsés vagy, még életedben. Hogy élvezhesd azt, aki vagy.
Ezért jó tudni, hogy ki vagy s mi a célod itt a világban. Mert az első lépés az, hogy amíg itt vagy, ezt a teremtést, ami te magad vagy - a tested, a mozdulataid, a gondolataid vagy érzéseid, - még élvezhesd. Csak élvezd. Élvezd akkor is, ha néha kurvára szar, úgysem tudsz mit tenni, mert ha tudsz, akkor nyilván nem vagy olyan hülye, hogy szenvedni akarj… Néha nincs más megoldás, mert néha már annyira ellep minket a sok-sok energia, a folyamatban generált fájdalmak, vagy félelmek (melyek nagy része már nem is a miénk), hogy nem tudunk mást tenni, csak átadjuk ennek magunkat, s azt mondjuk tárt karokkal: "Ez van, ez van, nem tudok mit tenni, és már nem is akarok. Történjen, aminek történnie kell!" Néha csak hagyni kell megtörténni, hogy ez a hatalmas energia végigsöpörjön rajtunk. Közben nevessünk vagy sírjunk, mindegy is, csak hagyjuk létezni az életet.

És amikor jó dolgok érnek minket, mikor tombol az életkedv, este ne felejtsünk el hálát adni azért, hogy mennyi minden megadatott nekünk itt, földi létünkben. Boldog embernek lenni itt, a nagy világban kiváltságos. Ezt merjük élvezni. Ha kell, akkor tudatosan, mert máshogy igazán már nem is lehet. 😊

Egy mantrával zárnám soraimat, melyet időnként szómágiaként ismételgetve segítem öntudatosságom fejlődését, és lényem kiáradását. Így hangzik:
"Tudom ki vagyok, s azt is tudom, miért vagyok itt. Emberként legnagyobb erényem az emberségem. Szellemként legszebb kiáradásom emberi létem. Ezért most is tudom miért vagyok itt, mert tudom ki vagyok."