UniverZoom

Az univerzum apró elemi részecskéi vagyunk, melyek lehetőségek végtelen forgatagával keringenek a világűrben. Időnként összeütközünk, egymásnak tapadunk. Vannak kik hosszú-hosszú időre összetapadnak, mígnem teljesen eggyé válva új rendszereket alkotnak és ismét vonzani kezdik a hozzájuk hasonlóakat. Néha egy-egy ütközéstől ismét széthullik minden. Sokan évezredekig keringenek egyedül. S lehet ez az egész teljesen véletlen vagy matematikai számításokkal pontosan előre megjósolható. 

Ha az egésztől eltávolodunk és életeinket, kapcsolatainkat így szemléljük, az egész egy elragadóan szép hógömbre emlékeztet. Órákig el tudnánk nézegetni. De mi van akkor, ha ezek a részecskék éreznek? Fájdalmat és megannyi örömöt? Hiányt vagy félelmet? Vagy ha már fáradtak? Azok, kik meg vannak áldva a látás vagy érzés képességével, azok tudják, hogy távolról szemlélve minden könnyed, közelről megélve pedig mélységesen szélsőséges. Ha valamit közelről szemlélek, az magával ragad, beleélem magam teljesen a szerepembe, s az egész folyamatot sodródásnak vagy egy vadregényes kalandnak érzek. Ha eltávolodom önmagamtól, az egész eddigi élet annyira rövid és jelentéktelen. 

Univerzumunk lélegzetei megannyi színházat alkotnak a milliónyi részecskével. S méginkább eltávolodva ettől a valóságtól ezt a lélegzetet is mi magunk alkotjuk itt, és most. Vajon meg tudjuk állítani az időt egy pillanatra? Vagy tágítani a teret? Vajon érez szerelmet az, aki lélegzik? Szomorúságot az univerzum végtelen ereje? Örömöt egy részecske? Vagy fájdalmat összeütközéseink és szétválásaink? Vajon ki irányítja ezt az egészet? Ki dönti el, hogy részecskéi mikor perdüljenek táncra? S vajon ki irányítja lélegzetünket? Néző, vagy táncos? Vagy minden a pillanatban dől el attól függően, melyik teszi könnyebb lélegzetté életünket? A kérdésre a választ mindenkinek magában kell megtalálnia, hisz ebben a végtelen lehetőségekkel teli tárházban bármi lehetséges, s minden szabad. És minden döntésnek következménye van az összes apró részecskére nézve. Egy-egy útvonal megszakítása más ütközéseket, kapcsolódásokat hoz létre, talán egy aprányi elem elmozdulása az egész univerzum mozgását megrengeti, átalakítja. 

Ha ezt megértjük, akkor megértjük azt is, hogy minden tettünknek, döntésünknek következménye van. Nem csak egy, de milliónyi lényre nézve. Az, hogy mit eszünk, kivel találkozunk vagy mit mondunk, hogy érzünk, kivel akarunk kapcsolódni, s mit szeretnénk elkerülni. A nézőpont, a fókusz megéléseink mélységét és magasságát alakítja. Hogy kívül vagy belül? Hogy azt érezzük, tehetetlen sodródás létünk, vagy egységes lélegzeteink összehangolódása, teremtéseink áldott áramlása.
Néha muszáj műsort váltani, mikor már valami nem megy..., talán nem is mi rendeztük azt a filmet. Egy jó dokumentum film az univerzumról..., nos talán megnyugtatja a lelket.