Mit éltem eddig?

Mit éltem eddig?
Hisz létem mások határozták meg, s tágra nyíló szemmel néztem, éles füllel hallgattam őket. Miért? Vajon megérte az évekig tartó hazugságot magamba szippantva megtagadni a valódi létezés értelmét?
Elég lett! Tudni akartam, hogy mi folyik körülöttem, s az illúzió fátylát félrehúztam, mely addig elhitette velem, hogy mindaz a kemény valóság. Nehéz volt. Az anyag súrolta a földet, miközben félretoltam, szinte tiltakozva, s küszködve próbált ellenállni.
- Én vagyok a te valóságod, s hiányozni fogok! - kiáltotta a megcsalt életem.
De ezt már nem hittem el, mert a függöny túloldalán megláttam valami újat. Valami mást, igazat, amiről eddig senki sem beszélt nekem.
- Ki vagy te? Mi vagy te? - kérdeztem.
- Én vagyok a te új valóságod. - válaszolt kedvesen, s csalogatóan egy lágy hang.
Óvatosan átléptem, s a függöny mögöttem örökre bezárult. A régi illúziók már nem léteztek többet. Minden olyan ijesztőnek tűnt. Éreztem, hogy körülöttem minden változik. Egy biztos pont sincs, ahol nyugodtan meg tudnék pihenni. Próbáltam megkapaszkodni a mellettem álló fába, de az megmozdult. Lehajolt hozzám, ágaival átölelt. Gyökerei kígyóként kúsztak végig lábamon, s összezárt. Nem tudtam mozdulni. Szívem hevesen vert.
- Miért félsz? - kérdezte.
- Mert minden olyan bizonytalan. Mert ez a valóság nem a jövőm, a biztonságom. Milyen világ ez? Hisz minden változik.
S hogy ezt kimondtam, zsibbadni, bizseregni kezdett minden rajtam, körülöttem, bennem. Bőröm pír színe elhalványult, fehéresen csillogni kezdett. Kezeimre pillantottam, melyek kezdtek halványodni. Éreztem, hogy csontjaim megpuhulnak, mozog az egész belsőm. Mint a köd, úgy halványult testem.
- Mi történik? Eltűnök! Kérlek, ne engedd! - könyörögtem a bölcs anyafához.
- Ebben az új világban minden változik. -emlékeztetett.
- De én el fogok tűnni. Meghalok... - s ahogy ezt kimondtam, már csak halványan fénylő aura jelezte, hogy egykor izom, csont, haj, és fogak alkottak engem.
- Ugye milyen csodálatos? - kérdezte ismét a fa.
Válaszoltam volna, de már nem tudtam. Nem is akartam, mert a végtelen nyugalom tengerében lebegve találtam magam. Egy cseppje lettem, mely harmatként gördült végig az anyafa friss levelén. Minden változott, s minden más lett.
- Mit éltem eddig? S miért haltam meg oly korán?
- Az igazság szabaddá tesz. Légy boldog s járd végre saját utad!
Éreztem az áradó szeretet, s határtalan bölcsesség megtisztító erejét. Szellemem meglibbentette az illúzió fátylát, végül eggyé váltam magával a valósággal.