ÚT
Már nem hiszek a jóban és a rosszban, vagy a sötét és fény oldalában. Sem a sátánban és az istenben. Abban hiszek, hogy körülöttünk minden EGY. És a földi szféra dualitásához hozzá tartoznak ezek a "címkék". Viszont magasabb szemszögből nézve, minden, amit kapunk, vagy érzékelünk, megtapasztalás. Értünk. A kedvünkért, miattunk történik.
De hagyom kicsit most játszani
az elmémet. Tegyük fel, ha én lennék a sötét oldal megtestesítője és Te az
ébredező, a leggyönyörűbb ékes kövekkel fényesítve pakolgatnám ki azt a csábító
utat, mely bárhová elvezet, de legfőképp minél távolabb önmagadtól.
Miért? Hogy ne is
emlékezz rá, ki vagy valójában. Hogy fel se tudd fogni, te vagy a MINDEN, aki
még engem a sötét oldalt is megteremtett, pusztán azért, hogy megtapasztald,
mennyire vagy képes ellenállni a benned létező fénynek.
Minden cselt kipróbálnék.
Úgy mozgatnám
az ego-d, hogy érezd annak szárnyaló boldogságát. Majd mikor a valódi boldogság
szele megcsapna, úgy hagynálak faképnél, mint a huzat, hogy azt hidd, minden,
ami körülvesz téged, a legrosszabb dolog, ami csak érhetett téged.
Igaz
szavakat suttognék a füledbe, majd egy kis hamisat, hogy elhidd, különleges
vagy, és ezért minden jóslatod, érzékelésed megkérdőjelezhetetlenül tökéletes.
Ahol
csak tudnám, elvonnám a figyelmed, hogy egy pillanatig se tudj önmagadba
visszavonulva töltekezni, és erőt meríteni. Hogy a megérzéseid a lehető
legjobban elássam a mélységes tudattalanodba.
Elhitetném
veled, hogy a fény az csak a pozitív létezés, a gonosz pedig a sárkány, és
farkas, no meg akiknek szarv van a fejükön. Akinek pedig nem mindig decsudijó az élete
minden pillanatban, nem bólogat bőszen neked, és nem ér körbe az örömtől a
szája, az csakis a negatív oldalhoz tartozik.
A
legnagyobb és legigazibb mestereket rejteném el így előled, a megítéléseiddel
játszadozva.
Mindezeket angyali szépséggel és tökéletes mosollyal az ajkamon tenném.
Rengeteg minden lenne a
tarsolyomban. És talán még fizetnél is érte. 😊
