Mernünk kell EGYÜTT könnyeden LÉTEZNI végre!

2021.11.07
Drága Utastársaim!

Szerintem itt már csak a szimbolikus értelmemben megvakult emberek nem látják, hogy mi történik a nagyvilágban. Mielőtt tovább olvasnátok soraimat, megemlíteném, hogy ebben az írásban nem az oltás mellett vagy ellen szeretnék írni, sokkal inkább az a célom, hogy buzdítsalak benneteket és ezzel magamat is arra, hogy most muszáj egy magasabb, vagy ítéletmentesebb szintről látni a folyamatokat ahhoz, hogy ne bolonduljunk meg (bár annak is megvannak az előnyei).

Kezdeném azzal, hogy ez a helyzet - ami nem csak Magyarországon, de már sok-sok helyen a világban jelen van - lelkileg sokaknak nehéz.
Kezdődött 2019 végén a Korona vírussal... Elhiggyem, ne higgyem? Aztán jött sokakban a félelem. Aztán az elszeparáltság. Lassan már a szeretteitől is félt, vagy magát féltette sok-sok ember. Aztán jött az oltás, ahol akik eddig nem húztak szét eléggé, most lehetőség adódott ennek folytatására. Sok családban ha nem egyeztek a vélemények, volt ki a gyerekét, szüleit, testvérét tagadta meg. Majd jött a hír innen, onnan. Aki olt, azok többségének ez volt a hitrendszere, vírus van, és igenis mindenkinek oltakozni kell a többiek érdekében. Persze... rendben. De! Ott volt a másik oldal, mindenféle összeesküvés elmélettel, meg hogy aki oltat az meg majd ebben hal meg. Persze... rendben. Végül volt a (sajnos) kisebb halmaz, akik független attól, hogy oltattak vagy nem, képesek voltak emberek maradni. Emberek maradni saját méltóságukban úgy, hogy nem számított az, hogy aki vele szemben áll, az most oltott, vagy nem, mert nem ez volt a lényeg.

Amit eddig felsoroltam, rengeteg feszültséget keltett mindenkiben. Szinte mindenkiben, aki hagyta magát ebbe az örvénybe belesüllyedni. Aztán jött a nyár, túl nyugodt és csendes volt minden. Várható volt. És most jön a következő arcon rúgás, hogy a kormány, a nagyhatalom képtelen felelősséget vállalni (nem csak itt, csomó más országban is). Inkább mondanák azt, hogy "Gyerekek ez van, mindenkinek kötelező és kész!". De bebújnak most mindenféle bújtatott sztorikba, és akkor a felelősség legyen már a munkaadóé. Azért hozzáteszem, ha nekem lennének alkalmazottaim, én magasról letojnám, ki van beoltva és ki nem. Nálam az ember és annak minősége számítana. Akinek pedig ez nem tetszik, az menjen más munkahelyre, ahol biztonságosabban érzi magát a saját illúziójában. Én biztos vagyok benne, hogy egyébként léteznek ilyen munkahelyek, de ezek majd most kiderülnek.

Szóval jelenleg az van, hogy sokaknak ez egy lelki terrorrá vált, mert csak azt szerették volna, hogy igenis maguk rendelkezhessenek a saját testül felett. És igen, sokan látják az egész mögött zajló cirkuszt, a rengeteg agymosott barmot, akik meg még mindig azt szajkózzák: "Te vagy a veszélyes, mert nem vagy hajlandó beoltatni magad, fertőzöl." No hiszen...
Eleve az oltott ember is fertőz, és attól, hogy nem adnak ki mindenféle statisztikai adatot, kisebb utánajárás után azért fény derülhetne mindenféle ellentmondásra, ami már szinte röhej. Mert röhej, hogy ezt tényleg már csak az nem látja, aki megvakult állapotban nyomja saját félelmeit más arcába. Azt üzenve ezzel: "Félek, te miért nem félsz? Utállak ezért!".
Röviden ennyi a jelen helyzet felvázolása.
És mi zajlik ez mögött?

Nem fogok újat írni, szerencsére egyre több ember látja, hogy itt beindult egyfajta pszichohorror, egyfajta lelki ostrom a lelkünkért. Itt most egy mentális háború zajlik, a háttérben rengeteg pénz, ami a gyógyszeripart támogatja... És arról még nem is beszéltem, hány ember került veszélyhelyzetbe a munkahelye miatt most. Most már azok kerültek górcső alá, akiket eddig nem tudtak terrorban tartani.

Menjünk most egy magasabb szintre. Ha azt mondom, hogy itt egy komoly végjáték folyik, és most már nem mint ember, hanem egy magasabb minőség felébresztése bennünk, akkor az azért már érdekesebb. S hogy ki hogy éli meg ezt a valóságot, amit elé tesznek, s amivel elhitetik, hogy csak a materiális valóság az örök, magasztos princípium, az ebbe fog landolni. Aki ebben már képes látni komolyabb spirituális mozzanatokat, az láthatja, valójában minden értünk van, és egy olyan valóságba kerül. Most egy magasabb erő (ami valójában te vagy), eldönti, hogy melyik világ az, ahol szükség van további megtapasztalásokra a mostani, s következő életeink (legyen az földi, vagy más világ) során.
Sokszor írtam már, nem szeretek polarizálni, de a megértés kedvéért most megteszem. Van pozitív oldal, és negatív oldal. Ki mennynek és pokolnak hívja, ki fénynek és sötétnek stb... De ha azt mondom, hogy NEM EZ A MI VILÁGUNK, akkor azt elhiszitek vajon magatoknak, vagy nekem? Gondolkozzunk már el azon, hogy milyen világ az, ahol félig holtra kell dolgoznunk magunkat ahhoz, hogy élni tudjunk? Azért akarunk itt élni, hogy dolgozhassunk? Hogy féljünk egész életünkben? Mert én biztos nem. És szerintem Ti, kik olvassátok soraimat szintén nem erre vágytok.
A negatív oldalnak az a célja, hogy elhiggyük, amit elénk rak. Hogy félni kell... Csinál egy tök jó realitysow-t. Ez neki jó, mert addig is egy alacsony rezonancián tart, aztán azzal tud mit kezdeni, kiszipolyoz, és addig sem jövünk rá, hogy isteni minőségek vagyunk, kik még a negativitás felett is állnak.

Menjünk egy még magasabb szintre. Itt én vagyok minden, és te vagy minden. És te meg én egyek vagyunk. MI vagyunk ez az egész, aki teremtette ezeket a folyamatokat. Itt ennek most meg kellett történnie azért, hogy eldöntsük, akarunk-e még leszületni ebbe a világba? Vagy akarjuk-e ezt a teremtést élni itt tovább? Tök jó, nem?
A létezés azt monda: "Te döntesz. Élheted az életed szenvedéssel vagy szenvedéllyel. Mert te vagy mindennek, mit látsz, a teremtője! Ébredj!" Ha merjük ezt látni, megértjük, hogy még a negatív oldal is értünk van. Hisz basszus, dönthetünk. Értitek? Dönthetünk, hogy mit élünk és hogyan ezután. És akkor most valójában ezt is, ami zajlik mi teremtettük? Huuu, lehet igen. Aztaaa. De jó már, hogy erre is képesek vagyunk. Mi lenne, ha végre építésre is képesek lennénk használni teremtő erőnket?

Én tudom, hogy sokaknak most nagyon nehéz. Tudom... De kellett már valami katalizátor, ami megráz mindenkit és azt kilátja a fejekbe: ÉBREDJ! (Lehet az én lényegi minőségem teremtette, mert már annyira unatkoztam ebben a langyos semmittevésben. Ki tudja? 😉 ).
El kell döntenünk, hogy ez, ami itt zajlik, ezt akarjuk-e tovább! Ez itt valóban a mi otthonunk? Mert az is lehet sokan baromira élvezik a szenvedést még. Az sem baj, tök jó, csinálják tovább, de akkor profin menjenek bele. Vagy sokan már eleget szenvedtek és szeretnék kipróbálni milyen az, mikor ezt megtanulják elengedni. Mert van egy másik, egy sokkal nemesebb energia, ami képes ringatni minket még a legnehezebb helyzeteben is.
Egyszerűen eljött egy idő, mikor egy hosszú kozmikus korszaknak vége és dönteni kell arról, ki hol folytatja tovább. És ha tetszik, ha nem, ez van. EZ VAN.

Itt most, színvallás történik. A színvallások időszaka jött el. Mindenki letépheti a maszkját, és őszintén eldöntheti, hogy akar élni tovább. Félelemben? Vagy ha egyértelműen nem, akkor a helyzetnek megfelelően minden nap tudatosíthatjuk magunkban (akár félóránként is emlékeztetve magunkat), hogy ami történik, az egy lehetőség. Hogy hová vezet majd az életben, még lehet nem látjátok, de eddig még mindig volt valahogy. Ugye?
Azt kell eldönteni, mit akartok igazán. Mit akarunk igazán? Ha egyébként is utáljuk a munkahelyünket, akkor talán a jelenlegi helyzet csak áldás, és egy új, még ismeretlen állapotba fog mozdítani. Mérlegelni kell. Nem ésszel, nem dühvel, haraggal, kétségbeeséssel, félelemmel. Hanem józan tiszta és őszinte ítélettel.
Itt te most magad előtt kell színt vallj, önmagadról. Arról, hogy mivel tudod a leginkább támogatni áramlásodat. Velem is ez történik, nap mint nap. Az is lehet, már nem leszek itt sokáig, vagy még 80 éves koromig is majd a műsort nézem... de ez sem baj. Az biztos, hogy elmenni szerelemben és szenvedélyben szeretnék mindenképpen. Mert ebben az energiában csak áldás érhet, ha így kell távoznom innen a földről. De ezért csak én tudok tenni. Csak én. Belül, megértéssel, szeretettel magam felé. Például megtanultam értékelni olyan dolgokat ismét, amik más embernek és nekem is teljesen természetesek voltak. Talán lentebb kell adni az igényekből, de rájövünk, hogy ez abszolút nem is áldozat, mert valójában csomó felesleges dolog nélkül megvagyunk és a lényeg, hogy nem erőszakolom meg magam többet.

Ismétlem, tudom, hogy sokaknak nem egyszerű, sőt nagyon- nagyon nehéz. De a nagyhatalom (legyen az égi vagy földi) célja most az, hogy kizökkentsen az eredendően békés állapotunkból minket. Az égi nagyhatalom azt nézi, képesek vagyunk-e felismerni, hogy a megoldás a belső békében, az összefogásban, egységben és szeretetben van és volt mindig. A földi nagyhatalom célja pedig hogy még irányíthatóbb és félelemben létező rabszolgák legyünk, egymástól elkülönülve, létünk végezetéig...

MI a megoldás? MI? Talán MI?

Álljunk meg egy pillanatra, és lélegezzünk. Ilyenkor engedjük el a felesleges gondolatainkat. Ne hagyjuk, hogy a földi játszmák megmérgezzenek minket. Csak álljunk meg és lélegezzünk nagyokat, értékeljük a pillanatokat, azt ami van. És emlékeztessük magunkra arra, hogy minden ami körülöttünk zajlik, színjáték. Merjük átadni magunkat a magasabb rendű szellemi tudatosságunknak. Néha meditáljunk csak csöndben, merjünk megnyugodni, megérkezni. És akkor a megoldás is meg fog érkezni. Tudni fogjátok ti is, mi az, amivel nem tudtok és nem akartok már többet azonosulni. Kérdezzük már meg néha magunktól: "Ki vagyok én?" És meditáljunk rá pusztán erre. Ki vagyok én? Én vagyok ez, amit érzek és gondolok? Biztos csak ennyi vagyok?

Merjünk segítséget kérni egymástól is, ha már végképp nem megy. Egyszerűen most kellene végre összefognunk. Letojni, hogy ki az oltott meg az oltatlan. Emberségesen kellene viselkedni. Kiegyenesedve, önmagunkat szeretve és tisztelve. És nem tenni olyat magunkkal, amit nem akarunk többé. Eldönteni, hogy ennek most itt vége, mától máshogy cselekszem, máshogy lesz minden. Döntöttem, és ezt most magamért bátran megteszem. És amikor magunkért döntünk, az csak áldás lesz az életünkben. Bármi legyen is az. Ledobni a hazugság, felesleges félelmek maszkjait. És aztán jön a következő lépés, hogy nem teszek olyat mással, amit magammal sem tennék meg. Legyen ez bármi... Nem tudok addig segíteni másoknak, amíg én sem vagyok rendben. Nem rúgok bele a másikba akkor, amikor a legrosszabb állapotait éli meg, hanem megkérdezem tőle, hogy "Tudok-e segíteni valamiben?"

Sok dolog vezetett ide (sajnos vagy nem). Sokan a félelem miatt teremtették meg saját poklaikat. És fogalmuk sincs arról, hogy egy-egy nem tiszta döntés még igen sokba fog kerülni majd. Mert szerencsére az élet kegyes mindenkivel. Ami az utunk, amit fel kell ismerni, megtanulni, az elől senki sem menekülhet. A többség átható ereje mutatja, hol állunk jelenleg a kollektív tudatszinten. De ne higgyétek azt, hogy egyetlen egy döntés sem képes ezt az energiát, rezonanciát egy magasabb szintre emelni. Merjünk már hinni a saját tudatosságunkban, a saját erőnkben. Hidd el kérlek végre, mekkora erő lakozik benned! Amennyi idő van agyalásra és szarullevésre, ugyanennyi idő lenne arra, hogy összeszedjük magunkat és el kezdjünk magunkért tenni.
Nyilván mindig könnyebb, mikor a lehetőség tálcán kínálkozik. De most a létezés, mint egy jó anyai minőség, képletesen elengedte a kezeinket, azt üzenve ezzel, hogy most tanuljunk meg egyedül járni és létezni okosan, szépen, könnyeden.

Nem a világot kérem, hogy változtassuk meg. Hanem magunkat. A saját nézőpontjainkat helyezzük arra, ami segít, hogy lélegezni tudjunk. Igen, tudom, hogy könnyebb panaszkodni, sírni, neheztelni a világra vagy épp a magyar energiákra... Persze, mindig könnyebb ez az út. De neked és nekem most az a dolgunk, hogy megértsük, nincs kifogás többé. Igenis pont amikor a legnehezebb, akkor kell felállni és továbbmenni. Amikor a legjobban tombol bennünk a sok felesleges gondolat, akkor kell egy csendes meditációval megtanulni uralni önmagunkat. Amikor már a szakadék legmélyén vagyunk, akkor kell merni még tovább zuhanni, és azt mondani: "Nem feszülök meg többet, akkor legyen meg a te akaratod" LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Nem a bibilai istennek üzenünk vele. Neeeem. Önmagunknak, saját szellemi minőségünknek, aki tudja hol van helyünk és mit kell tennünk. Legyen akkor meg végre önmagunk akarata...

Zárszóként ismételném. Itt valójában egy csoda zajlik. Aki mer elrugaszkodni a földi valóság talajáról, az láthatja, hogy itt most nagy erők dolgoznak azon, hogy mindenki oda kerüljön végül, ahová megérdemli. Ami jár neki, ami valódi vágya, s amiért képes is tenni. A kulcs bennünk van. A kulcs MAGADBAN van. Ezek az erők nem az emberi testet akarják megmenteni, ezt kellene megérteni. Túlnépesedés van, klímaváltozások, a föld is nehezen bírja a terheket. Ahogy mi is. Talán földanya energiáját is érezzük? Biztosan. Egy dolgot kell csak megérteni: a lélek s szellemi minőségünk emelése a cél. Ennyi. Megérteni, hogy a változást csak te indíthatod el, önmagadban. Megérteni, hogy ÉN, s TE azokon a magasabb szinteken már nem létezünk, hanem MI együtt játsszuk végig nevetve, s könnyedén ezeket a folyamatokat. Együtt. A földdel, állatokkal, növényekkel.
EGY-S-ÉG. Néha még én is félek, néha még én is hagyom berántani magam az örvénybe. Mert ember IS vagyok és emberi lényként a félelem természetes, az viszont már nem az, hogy folyton abban lélegezzem. Értitek ezt? Értitek mi ennek a lényege? Felfogni, hogy ez van, és most teszek ellene. MA ÉPP NEM VAGYOK HAJLANDÓ MÉRGEZNI MAGAM. MA ÉPP JÓL LESZEK. ÉS KÖSZÖNÖM, JÓL VAGYOK, MERT JÓL KELL LENNEM! MAGAMÉRT! Azt érzem, most van itt az ideje egy végleges nézőpontváltásnak. Együtt, többen.

Dönthetsz, hogy poklot teremtesz magad köré, vagy lehozod a földre a mennyet. Mindkettő jó döntés, ha képes vagy jól érezni magad, és nevetve táncolni ezekben az energiákban. Mert akkor a pokol és menny egyesül, s megérted végre, hogy KI VAGY. Egyszerűen csak kezdj el tenni magadért. Meditálj, lélegezz szenvedéllyel, szerelmeskedj, vagy játssz a barátaiddal. Menj olyan helyre, ahol jól érzed magad, ahol másokkal nevethetsz, akik tényleg annak szeretnek téged, aki vagy. Annak, aki vagy. Nézz meg egy lelket melengető filmet, vagy olvass egy jó könyvet. Engedd el végre saját korlátaidat és merd megtapasztalni a határtalan lehetőségeket. S HA KELL, A NEGATÍV ENERGIÁID KÜLDD, ADD NEKEM. Mert én abból aranyat teremtek. Tudod miért? Mert minden jóra és szépre lesz erőd, ha a negatív rögzüléseket, felesleges félelmeket elengeded. És attól, ha te jól vagy, én köszönöm, tök jól leszek. 😊

Kérdezem hát akkor: "Ki vagyok én? S kinek írtam mindezt?"

Áldást és hatalmas erőt kívánok MINDANNYIUNKNAK, hogy merjünk még remélni, és tudni, hogy a könnyed, emelő energiákat mi hozzuk el a nagyvilágnak.