Koronázási ceremónia 2020

Kedves Mindenki!
Koronás, és nem koronás, Nő és Férfi, kicsi és nagy, világos és sötét.
Szóval mindenki, aki olvassa ezeket a sorokat!
Szeretettel üdvözöllek benneteket!

Sokat tanakodtam rajta, hogy belekezdjek-e ezekbe a gondolatokba. Hiszen a téma már oly szerteágazó, és már a csapból is ez folyik... , és szinte (majdnem) mindenki ezzel foglalkozik. A témával, aminek a neve koronavírus. Legyek én is egy szószóló a sok közül, aki majd itt most beleokoskodik a dolgokba? Aztán arra jutottam, miért is ne? Nekem is, mint bárki másnak, ugyanannyi jogom van a témát érintően véleményt alkotnom. :D 
Viszont kicsit másként tenném ezt. Talán úgy, mint ahogy eddig soha nem írtam. Talán úgy, mint ahogy eddig soha nem mertem felvállalni magam, az életem egy olyan szegmensét, ami most fura mód kiéleződött, és aminek most előtérbe kellett kerülnie. S úgy, hogy közben tőled, mint olvasótól is segítséget kérek, bevonva ezzel azokba a folyamatokba, melyekben egyébként is együtt töltjük jelenleg mindennapjainkat.
Tehát azzal, ahogy most én szólítalak meg benneteket, egy elég elvont, már- már földtől jelentősen elrugaszkodott nézőpontváltást kérek, egyébként az egész talán csak egy mese lesz számotokra. És lehet hogy az is?

Nagy levegő... , kifúj..... Huhhh

Régóta zajlik már egy folyamat a háttérben, mely mind értetek, miattunk történik. Azért, mert most sokunknál valaminek vége lesz. Valami olyannak, ami hosszú évezredek óta várat magára. Sokaknak egy új világ kapuja nyílik meg, mert hosszú ideje voltak már itt, ezen a bolygón, különböző okokból, de főként szabad döntésből, a saját szabad akaratukból. Csodálatos bolygó ez, a föld egy gyönyörűen pulzáló entitás, aki tudja, mi zajlik, veletek, velünk együtt fejlődik, és higgyétek el, jól van. :) Tesz róla, hogy ha már sok neki, megrázza magát, hogy tisztuljon, amit sokszor már meg is tett.

De vajon ez a jelenlegi világ, ahol éltek valódi?
Úgy gondoljátok, az az igazi és valós létező forma, amit meg tudtok fogni?
Nos, itt ez a vírus. Látta már valaki személyesen? Én még nem. Egy icipici apró jelenség, mégis nézzétek milyen erővel hatolt be nem csak a fizikai testekbe, de a tudatba is. Sokan már annyira félnek, úgy rettegnek attól, ami még nincs is. Eszméletlen erővel borította fel a dolgokat. Nem?

Van köztetek olyan, aki megállt már egy pillanatra elgondolkodni, hogy miért történik mindez? Mert hogy én tudom, az egy dolog. S hogy igen, többen tudják már hónapokkal ezelőttről, hogy itt most valami hatalmas erejű jön, az is egy dolog. De akik most csöppentek bele ebbe az információ halmazba (ami káosz szerűen ide-oda dobálja az elmét, érzelmeket) vajon tudják miről is szól ez valójában?

Arról szól az egész, aminek látni akarod. ARRÓL SZÓL, AMINEK LÁTNI AKAROD! Érted? Érted mekkora hatalom van a kezedben? Mit szeretnél hinni, hogy ez az egész miért történik?

• Élhetsz tovább félelemben, és hiheted azt, hogy az egész a nagyhatalmak játékszere, s pusztulni fog a fél világ, neked pedig talán végig kell nézned, vagy jujjj, meghalsz.
• Kidughatod kicsit a fejed a homokból, s akkor láthatod, hogy talán az egész okkal történik, mert ébredni kellene, valami új dolog felé kinyitni a szemünket.
• Érezheted, hogy manipulálják, erőszakolják az elméd, pusztán azért, hogy végül több gyógyszert tudjanak eladni neked, s a mátrix világában még jobb rabszolga, fogyasztó program légy.
• Tudhatod, hogy itt van valaminek a vége, mert valami véget ért, és most menned kell innen (vagy maradnod).
• Talán hiszel a próféciákban, s azt véled, kiválasztás történik, hogy itt az aratás ideje. S az adott helyzetre adott viselkedésed alapján vizsgázol vagy ismét a három dimenziós térben, vagy egy új, az elme számára még felfoghatatlan minőségű ötödik dimenziós világban.
• Lehet csak arról szól, hogy megállj, pihenj, hogy értékeld újra az életed, s vedd számba, mik azok a helyzetek, melyek igazán értéket képviselnek a mindennapjaidban.
• S talán a föld szeretne kicsit tisztulni, mintegy figyelmeztetésként, hogy sok volt már emberek, hagyjatok pihenni, elég az önző létetekből.
• S az is lehet, hogy ez az egész csak egy álom. Egy ÁL - OM. Hatalmas illúzió, amit valaki vagy valami kivetít feléd. Majd végül kijössz a moziból és nagyot nevetsz. 
• Vagy tanít téged, és sokakat ez egység felismerésére, a gyűlölködés és harag elengedésére...

A teremtés most zajlik, ez a te pillanatod! Aki olvassa a blogom, az emlékszik, évek óta ez a mottóm. EZ A TE PILLANATOD! Azt fogod kapni, amit teremtesz. Hát nem csodás ez?

Én azt mondom, pont most kell megfognunk egymás kezét. Pont most kell összeölelkeznünk, megkapaszkodnunk egymásban. Nem szó szerint (bár ha kell, így is megteszem). Tanuljuk meg felismerni az értékeket, a szeretetet, a törődést, a figyelmességet. Nem kell sok. Csak tényleg rámosolyogni a másikra. Pont akkor, amikor a legnehezebb. Vagy azt mondani: Minden rendben!

Érted is történik mindez, akármilyen hihetetlen. Láss mögé a dolgoknak kérlek. Olyan csodás szeretet vesz körül. S ébredj!!!! Mutass példát másoknak, adj magadból, a szeretetedből.

A koronavírus a tudatra igen erősen hat. Nem titok, hogy a nevében ott is van, melyik energetikai központ által tud a legjobban "életre kelni bennünk". Nem kell ebben részt venni, nézni az ijesztő híreket. A sokkoló médiát pedig toljuk már félre. A média azt akarja, hogy ne figyelj magadra, hogy rettegj, hogy félj!
De mondok én valamit.
Talán az utolsó hetemet élem én is. Talán még hosszú éveket. Csak játsszunk el egy pillanatra ezzel a gondolattal. Azzal hogy a rettegést, félelmet, manipulációt választom, akkor az életem utolsó egy hetét így fogom leélni? Ebben a félelem rettegésben? Én szeretnék majd úgy meghalni, ahogy az életem megtanultam élni. Szeretetben és békés nyugalomban. Mennyivel könnyebb. :)

Volt egyszer egy álmom, ahol egy láthatatlan erő letaszított egy felhőkarcolóról. Zuhantam, és rettegtem, hogy majd mennyire fog fájni, mikor a testem becsapódik a földbe. Éreztem a zsigereimben a rettegés ízét. Majd a következő pillanatban megint a felhőkarcoló tetején álltam. S ismét valaki letaszított. Zuhantam "Ahh, már megint, ez nem igaz, jajj de félek!", mantráztam magamnak. "Basszus, így akarok meghalni, hogy félek?" - kérdeztem magamtól. Erre ismét a felhőkarcoló tetején voltam, természetesen ismét valaki lelökött. És akkor azt éreztem, hogy utolsó pillanataimat élem. Miért is ne használjam ki? És ahogy ezt a felismerést megéltem, megszűnt az összes félelmem. Azt éreztem már nem zuhanok, csak szabadon létezem a levegőben. Végül, mikor leértem, felébredtem.

Talán így is lehetne. Nem? Hétfőn hallgattam a körülöttem lévőket, fogadtam be az információkat, elkapott az áradat, és én is félni kezdtem. Nagyon. Pánik tört rám. Majd másnap felkeltem, kiültem a lépcsőre, s hagytam, hogy a nap melegítse az arcom, feltöltsön. Figyelni kezdtem magam. Abban a pillanatban minden rendben volt velem. Ott nem volt káosz, tökéletes egyensúlyt éreztem. És rájöttem, a titka ez. Majd rettegek akkor, mikor kell. Most még nem kell. Valamiért nincs itt az ideje. A pillanatban, a jelenben, az én világomban minden a legnagyobb rendben van.
Választottam, és egyenlőre most úgy néz ki, én győztem. Mint egy királynő a trónján, úgy érzem magam. :D :D Megkoronáztam magam, csak máshogy. 

Ha dönthetsz, válj te is a saját életed királyává vagy királynőjévé. Nemesedj, hogy másokat emelhess a békédbe, nyugalmadba. Ne más adja ki parancsba, mikor félj, vagy mikor ne. Döntsd el te, hogy éled az életed. Ez tényleg csak egy belső szemléletváltás. 

Látom, hogy az interneten többen hirdetnek meg meditációkat, csatlakozhatsz. Vagy beszélgess olyan emberekkel, akiknek a nyugalma valódi, és tanulj belőle, figyeld. Amíg teheted, szívj friss levegőt, vagy otthon kapcsold ki a tévét, ne engedd be a szemetet. Nézz olyan filmeket, előadásokat, melyek töltenek. Vagy hívj fel, írj rám, ha kellek. Csak légy nyugodt, és lélegezz! S vedd észre, hogy ami történik, az nem véletlen. Itt, ebben a csodás térben már semmi sem véletlen. Több szinten zajlanak előkészületek (nem csak a földön, de más energiaterekben is). :)  Azért vagy itt, mert mielőtt leszülettél, itt akartál lenni. TE akartad ezt megtapasztalni. TE akartad látni, milyen, amikor egy hosszú, több évezredes folyamat lezajlik.

Több vagy, mint azt hiszed. Kérlek, lásd meg a saját isteni minőséged, aki az egészet valójában mély nyugalommal szemléli. Hisz már annyiszor, annyi életben féltél, vesztettél el másokat, vagy haltál meg. Annyiszor tapasztaltál már meg hasonló dolgokat. A benned lévő bölcs lény valójában tökéletesen tudja, mi zajlik, mit szeretne megtapasztalni. Engedd át magad ennek. Ennek a szemmel nem látható, hatalmasabb erőnek, ami benned él és létezik. Ennek most jött el végleg az ideje. 

Vedd bátran észre, milyen csodás szerveződések kezdeményeződtek a szeretet ereje, összefogás által. Ne csak mindig a negatív pólust, a félelmet, agressziót érzékeld. Hát nem vagy már ebbe fáradt? Ha igen, akkor dönts, és pihenj. Lásd meg a reményt, az egységet, az önzetlenséget is. A lehetőséget ebben, a most ránk ruházott rendszerben. :) 

Mit is mondjak még... :) Kitartás, erő, és szeretettel teli felismerések, megtapasztalások vezessenek. S majd találkozunk egy sokkal nemesebb, tisztább és őszintébb világban!