Ki vagyok én? - kérdezte az EGY

Egykor, nagyon rég, nem létezett, csak az Egy. Ekkor ketté osztódott, hogy megtapasztalja önmagát.
- Ki vagyok én? - kérdezte az Isten.
És sötét lénye azt válaszolta:
- Csak egy ember. Egy ember. Élsz, létezel, meghalsz.

- Ki vagyok én? - kérdezte a Sátán.
És benne létező fénye azt válaszolta:
- Csak az ember. Csak egy ember, magad helyett másokban hiszel.

- Ki vagyok én? - kérdezte a nő.
És a benne élő férfi válasza:
- Én urallak téged, rám van szükséged, nélkülem gyenge s védtelen vagy.

- Ki vagyok én? - kérdezte a férfi.
S belső női lénye azt válaszolta:
- Kit megszülnek, s mindig anyja gyermeke marad.

A kettő ismét összeadta magát, eggyé vált, majd a kettő helyett tökéletes hármasságot teremtett.
Apa, anya, szentlélek.
Test, lélek, szellem.
Fény, sötét s a köztük kavargó éter...

Így érkezett le a földre. Duális világban e kettő volt a
Teremtő és a Teremtett
Sátán és az Isten
Féfi és a Nő
Menny és Pokol
Élet és Halál
Szülő és Gyermek
Tanító és Tanitvány

S a szent harmadik, mely esszenciájukként létezett, folyton folyvást köztük járt, áramlott, létezett. Ez volt az egyensúly. Semmi mást nem tett, csak ide-oda mozgatta őket, hogy újra és újra megtapasztalják magukat más-más szemein és tükrein át.