Ha létezne Isten
Ha Isten létezne, átjárná ereimet, behatolna sejtjeimbe, s szívem ritmusos pulzálására táncolna mellkasomban egy ősi, teremtő zenére. Emlékeztetne arra a pillanatra, melyet a teremtéskor, újjászületéseimkor, s halálom határain átéltem.
Ha létezne Isten, szemeimmel látná a világot, összes teremtményével együtt. Láthatót, és láthatatlant. Bőrömön érezné szeretteim érintését, a szél lágy simogatását. Ujjaimon végigszaladó pici bogarak apró lépteit, vagy az esőcseppek loccsanását arcomon.
Ha Isten létezne, velem együtt sírna, és kacagna. Bolond lenne, mint egy gyermek, ki régi önmagam egy darabja elmémben. Hinne, s szeretne bátran, s megélné minden nap, minden pillanatát.
Ha létezne Isten, kezeimmel tükröt emelne eléd, hangomon szólítana meg Téged, s azt mondaná: "Mindez Én vagyok, létezem!"