Felel-Ősség-Tudat

2019.07.28

Mindannyian felelősek vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Ha tudunk róla, ha nem. 
Már a puszta létezésünk felelősségre int bennünket. S tudom, sokan ettől a szótól összerezzennek. Valamiért mi, emberek nem akarjuk megérteni, nem akarjuk felvállalni, hogy felelősek vagyunk mindazért, mi körül vesz minket. Mindenért. Nem tudunk másoktól független lényként létezni. Megszületésünk pillanatától hatunk a környezetünkre. Ezért Mindent, mit tettünk egykor, mit most teszünk, ezért visszatér hozzánk. Pedig ha felismerjük a valódi Felel-Ősséget, akkor rájövünk, hogy a legcsodálatosabb dolog, mi történhet velünk emberként. Hisz arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian teremtő energiával rendelkezünk. Vagyis képesek vagyunk teremteni. Mind hordozzuk azt az ŐSI energiát, mellyel teremteni tudunk, emberként.

Néha, mikor emberekkel beszélgetek, hallgatom őket, ahogy mesélik a történéseiket. S időnként azt a választ adom: "Azt kapod, amit megérdemelsz." 
Ekkor többségüknek rémület meg felháborodás jelenik meg az arcán. Pedig ezzel a mondattal semmi rosszat nem mondtam. Az, hogy az adott egyén ezt a mondatot milyen minőségben ítéli meg, az már más dolog. Erősen a negatív mintákra vagyunk ráprogramozva. Pedig ilyenkor mondhatná valaki azt is: "Köszönöm, valóban. Hisz megérdemlem, hogy jó dolgok történjenek meg velem!". De legtöbbünknek nem ez jelenik meg először az elméjében. Azt érzi, azért éri akkor őt a sok rossz dolog, mert ő is rossz?
Én meg azt mondom: Jó vagy rossz, kéz a kézben járnak. Nincs az egyik a másik nélkül. De ha felismerjük, hogy mennyire csodás lények vagyunk, valóban boldogabbak leszünk, és egyre tisztább szeretet vesz minket körül. A világnak el kezdjük látni azt az oldalát, melyet eddig csak homályosan láttunk. S a számukra kellemetlen dolgok mögött is megérezzük, hogy mindaz értünk van. Felelősséggel tartozunk, mind, kik ide leszülettünk. 
S jelen írásomnak a célja, hogy segítséget kérjek azoktól, kik úgy érzik, hogy szeretnének tenni, kik fontosnak tartják saját lelki nyugalmukat, s kik felelősséget éreznek nem csak maguk, de társaik, az élőlények, s az egész bolygó iránt.

Biztos érzékeltétek már, hogy az energiák egyre nehezebbek, a hírek egyre negatívabbak, minden a haragról, agresszióról, háborúkról, emberek gyilkolásáról, kétségbeesésekről szól. 
Én most ezúton kérlek benneteket, kikhez szólok, hogy mindezeken lássatok túl. Mert aki felelősséget érez, az tudja, hogy teremtünk. A gondolatainkkal, érzéseinkkel. 
S az, ki egy pillanatra is támogatja a dühöt, indulatot, negatív agressziót, az hozzájárul mindahhoz, melyet elé vetítenek a médiában. Vagy ami sok-sok emberből kijön. 
Nem azt mondom, hogy ne legyünk dühösek, vagy ne merjük kimutatni az agresszivitásunkat, de értsük meg, hogy minden, mit magunkból kiengedünk, az találni fog egy olyan energiapárt magának, amiben kiteljesedhet. Mert ez a teremtés.

Intelligens emberek, vagy spirituálisan magukat fejlettnek vallott egyének írnak olyan cikkeket, melyben a figyelmet arra hívják fel, valami negatív közeleg. De higgyétek el végre, másként is lehet. Mindent mi teremtünk. A jelenünkkel. 
Sokan talán azért látják ezt, mert akkor épp ezekre az energiákra, jövőbeli képekre voltak fogékonyak. Viszont ez mind pillanatnyi állapot, és azzal, hogy mindezt jóslatként megfogalmazzák, rájuk is hatalmas felelősség hárul. 
Értsétek meg végre, hogy a létezés annyira türelmes velünk. S azt szeretné megmutatni, megtanítani számunkra, hogy kik is vagyunk valójában. Hogy istenek, teremtő lények vagyunk. 
Ezt elsőként magunkban érdemes felismernünk, majd így hathatunk a kollektív tudatra. Aki a média által keltett félelmeket tovább hordozza, aki hisz ennek, az tovább táplálja, s a mérleg mindig abba az irányba billen, amely serpenyőbe többet tesznek bele. 


Amikor valaki el kezd önmagára ébredni, egyre csodásabb lesz körülötte a világ. S mint írtam, az a homályos kép egyszer csak el kezd kiélesedni, mert minden hazugságról lehull a lepel. Nem kell szenvednünk, ha nem akarunk. Felismerés kérdése az egész. Megérteni, hogy megérdemeljük, hogy szeretet vegyen körül. S akkor el kezdenek gondoskodó energiák beáramlani az életünkbe. A vágyainkat felváltja a valódi létezés. Barátaink, családunk is változni kezd, a környezetünk. Egyszer csak jön a segítség onnan, hol nem is vártuk volna. Vagy ha régen egy helyzet maga alá gyűrt volna, most csak vállat vonunk és megyünk tovább. S azt vesszük észre, minden változott körülöttünk. Minden és mindenki. Aki pedig nem kell jelen legyen, azt elengedhetjük, mert a segítő energiák hatalmas erővel támogatnak minket. Nem értjük, hogy a világ lett szebb, vagy bennünk történt változás. S végül feltesszük magunknak a kérdést:

- Miért történik mindez velem? Hogy lehet, hogy most ilyen csodás pillanatok hatják át mindennapjaimat? 
Hát mindez azért van, mert MEGÉRDEMLED! Mert megérdemled!
Ezekből láthatod, hogy ha változást akarsz, magadban kell változnod. S ha te, egyetlen cseppként ilyen erővel tudsz hatni, akkor minden rezeg veled, s körülötted. Ezért fontos a felelősség. Felelni az Ősi tudásért. Ez a felelősségtudat. Az ősi tudás pedig azt mondja: 
SZERESS!!!
Az ősi tudás a tiszta, s elfogadó szeretetet hirdeti. A nyugalmat, és békét. Ez a természetes állapotunk. S tudatosnak lennünk minden nap arra, hogy amit kiadok, az valahol célba fog érni.

Lehetsz mérges, szomorú, lehangolt. De miért nem próbálod meg kitáncolni vagy kifutni magadból? Vagy ha lelki fájdalmad van- mert kinek nincs? - akkor azt merd őszintén kimondani a másiknak, vagy kiüvölteni egy hatalmas erdőben. 
Néha engem is elszomorít, ami a világban zajlik. Egy pillanatra még dühös vagyok az igazságtalan politikától, vagy az állatok felesleges gyilkolása miatt. De már senkit nem akarok erőszakkal meggyőzni, mert az további erőszakot szül. 
Ha az emberek felismernék, mekkora erejük van, és nem hinnének a televízió híreinek, a tökéletességet, vagy gyógyszerek millióit támogató reklámoknak, akkor soha senki nem tudna hatni tovább rájuk. Még a politikus sem. 
Ha képesek lennénk egységben gondolkodni, s pozitívan, egyként létezni, akkor képeljétek el azt, hogy egyetlen egy óra megállás munkaidő alatt mekkora hatást érne el az országban. Megállni egy órára mindenkinek, ugyanabban az időben.... megfogni egymás kezét, és kimenni az utcára. Csak énekelni. Egy óra. Nem kellene több. Egy óra, együtt, szeretetben. 
Ott nem tudnának sem a politikusok, sem a bankok, sem a rendfenntartók mit tenni. Hisz több millió emberről lenne szó. Csak énekelni mentek ki az utcára az emberek.

De már az is nagyon sokat jelentene, ha csak arra gondolnánk minél többen, hogy minden meg tud oldódni erőszakmentesen. Hisz ugyanannyi esély van erre is. Ugyanannyi lehetőségünk van a békés változásra, felemelkedésre, mint a katasztrófákra. Szerintem még nem késő. Viszont ehhez meg kell látnunk magunk előtt a pozitív jövőképet, jelenünkben az apró csodákat. És el kell kezdenünk tudatosan együtt élni önmagunkkal és a természettel.
Talán én túl szentimentális vagyok, vagy még hiszek abban, a dolgok máshogy is alakulhatnak. Számomra ezt jelenti a felelősség. Merni látni egy szebb, békésebb jövőt, melyet majd itt hagyhatok egyszer az utókornak.