El Enged És

- Azt hiszem, elmegyek.
- Elmész?
- Igen. Engedsz?
- Engedjelek?
- Nem tudom...
- Akkor engedlek. Menj!
- És?
- És... találd meg önmagad.
- De miért engedsz ilyen könnyen?
- Azért, mert szeretlek.
- Szeretsz? Őszintén?
- Szeretlek. Őszintén, s tisztán. Mert magam is szeretem.
- Félsz?
- Talán.
- Akkor miért engedsz?
- Mert ezt akarod. S nem korlátozhatom egyikőnk szabadságát sem.
- Nehéz megtenni. De most indulok. Köszönöm!
- Valójában nem téged engedlek el, hanem azt a részem, ami ragaszkodna múltunkhoz.
- Fogunk még találkozni?
- Ezzel az énünkkel már nem. Egy újjal, s nemesebbel talán.