Ég veled

2018.08.08

Elengedni nem lehet azt, ki már nincs is velem.

Elengedni csak a régi részeimet lehet.
Azt, ki egykor ragaszkodott, ki mások szeretetében kereste önmagát, ki játéka volt a sorsnak.
De mindez már a múlt. Már készülőben vagyok, s egy új ember leszek.

Hiányzol.
Sokszor még annyira hiányzol, de most azt érzem, nincs már utam többé veled.
Mert nem fordulhatok folyton vissza múltam emlékeihez,
s nem vágyhatom már vissza azokat az érzéseket, amik egykor elöntöttek.
Már más vagyok.

Hogy ki, azt még nem tudom, ismerkedem a bennem élő lénnyel.
Csak azt tudom, hogy nem akarok többé hátat fordítani önmagamnak. 
Azt tudom, hogy előre szeretnék menni, amerre az utam visz. Ami a küldetésem.
S ezeket csak a pillanatokban, a jelenemben találhatom meg.
Ezért most azt kiáltom: Ég veled!

Ég azzal, ki elhagyott, s ég azzal, kit elhagytam.
Ég azzal, ki fájdalmat okozott, s kinek én okoztam fájdalmat.
Ég áldjon benneteket régi emberek, szerelmeim, családom,

mert már nem felelek meg többé senkinek.
Ég veled félelem, mely sosem volt az enyém.
Ég veled bűntudat, mely nem is létezett.
Égjen minden, pusztuljon, tisztító tüzem égessen el mindent bennem.
S az ürességben, megteremtem új lényemet.

Most itt ülök, és sóhajtás helyett végre fellélegzem.

Tüdőm megtelik az élettel.
Érzem ereimben újjászületésem.
Szemeim újként nyílnak a világra, s azt érem, szeretem a létem.
Mától magamnak élek, magamnak létezem.
A világra is megtapasztalni jöttem, felfedezni, ki vagyok. 
Isten hozott új lényem. Nézlek, érzékellek, figyellek.
S mantrázom a varázsmondatom, hogy: 
Mindez az én életem, én teremtem, s MAGamnak létezem.