Az igazira várva

2018.11.24

Mi nők  és férfiak, mindig az igazi férfira / nőre vágyunk. A nagy Ő-re, az IGAZira. Persze ez a férfiak többségére is érvényes.
S vajon belegondoltunk-e valaha is, hogy milyen az igazi, aki nem hamis? Legyen az nő, vagy férfi. 
Az, ki igaz, ki hű önmagához, túl van ezer és ezer programon, szabad lélek, és energiája felold mindent maga körül. Benne van minden, ezért épp annyira pusztít, mint teremt. Épp annyira lágy, mint kemény. Épp annyira tart, mint enged.

Biztos, hogy fel vagyunk készülve az igazira? Vagy máshogy kérdezem. Biztosra vesszük, hogy hordozzuk magunkban már azt a minőséget, aki ismeri önmagát? Ki tudja ki is valójában? Ki nem retten meg attól a hatalmas energiától, ami benne van? 
Mert egy olyan FÉRFI, vagy NŐ (és nem véletlen írtam ezt nagy betűvel), aki az önmegismerés útját bátran járja, az veszélyes is egyben. Mindent feléget, felold maga körül. Mindenkit emlékeztet arra, hol nem tart még. 

A hasonló energia hasonlót vonz. S hiába találkoznánk egy már kiforrott energiával párunkként, hiába lenne ott, amikor ott kell, vagy hiába tenne meg bármit...
Magával a létezésével okoz fájdalmat egy olyan energia, aki magasabb frekvencián mozog. Óvatosan igyekszem fogalmazni, mert szintek csak a fejünkben léteznek, de itt, a három dimenziós térben léteznek. 

Utazzunk el képzeletünkben egy pillanatra. Képzeljük el, ahogy az igazi, a tökéletes megjelenik. Érezzük, ahogy energiájával beterít minket. Az óvást, védelmezést. Aki önmaga szabad lényétől létezik mellettünk, s nem azért van velünk, mert kapcsolatfüggő ember. Igen, megadná a szerelmet, de amíg nem ismerjük fel, hogy nem másnak kell a szerelmet megadni, hanem az eredendően ott van bennünk, addig ahogy hozta, úgy el is viheti... 
Utazzunk tovább. Egy ilyen csodás lény hagyná, hogy birtokolják? Vagy szeretné, hogy a másik fél attól, elveszíti? S vajon mindig velünk akarna lenni, minden pillanatban kéz a kézben? Mindig mindenkinek meg akarna felelni? Vagy hogy másoknak tetszését fejezze ki, ezért divatosan öltözne? Álmosolyt venne fel? Nem hiszem....
Meddig bírnánk az igazi mellett? Aki a legkeményebb tükröt tartja a puszta létezésével? Akinek az energiája éget, érezzük, elveszünk, megsemmisülünk mellette?
S tovább megyek... 
Vajon Te, aki ezeket a sorokat olvasod, érzed-e magadban, hogy IGAZI vagy? Ha igen, akkor mélyen tudod, hogy a szerelmet hordozod. S ennek ára, hogy aki még nem áll készen rád, aki nem mer feloldódni benned, az elmenekül. S talán vissza sem néz közben. Az elvan a hamis kapcsolatokban, a megfelelések között, az önfeladásaival, játszmáival.


Igazi FÉRFI...
igazi ... 
külön- külön a teljesség


Két ilyen találkozás egy csoda. Igen, megéri várni az igazira, de csak akkor, ha már tudjuk, hogy mi is valódiságunktól tündöklünk. Hogy már nem fél lényként létezünk, s már nem félünk semmitől, mit társunk hozhat. Mert már bátran szembe merünk nézni mindennel, ami társadalmi programoktól független. 

Láthatunk ilyen embereket az utcán. Sőt, nem is látjuk, érezzük őket. Elmennek mellettünk, s energiájukkal beterítenek. Nem tudjuk mi, csak valami odavonzza a tekintetünket. Erőt érzünk. Valami mást, valami szokatlant, sőt valami olyan fura disszonanciát, amit az agyunk nem tud hová tenni.

Mert lehet ez a férfi épp egy szakadt ruhában ül egy padon, és csak gyönyörködik a napban. Lehet, hogy alacsony és kopasz. És külsőleg semmi vonzó nincs benne. Vagy ez a nő csak mosolyogva sétál az esőben. És ázott a haja, festetlen, s talán ráncos. Semmi vonzót nem tapasztalunk fizikai szemünkkel, az agyunkkal, mégis valami mással látjuk őket, szinte megérintik a lelkünket.


Shiva tökéletes szimbolikus képe az igazinak. 
Mert mindent elpusztít, mi valótlan. Még a nő is elpusztul lelkileg mellette, ha nem egy igazi nő. Egy ilyen férfit nem téveszti meg a smink, vagy divatos ruhák, vagy egy újraformált mell. Egy ilyen férfi sokkal többet kér belőlünk. Mert átlát rajtunk. Lényünk mélyére hatol. S egy ilyen férfi csak egy hasonló energiában fog teljesen tükröződni. Nem akarattal bántja a bennünk születendő új lényt. S fájdalmat sem akarattal okoz. Valójában nem is ő bánt, hanem mi magunkat, amíg nem készülünk fel. Ő csak valódiságot kíván, függetlenséget, elfogadást, szabadságot. Azt, ami ő maga is. S mikor önmagunk teljes lényévé válunk, akkor eszmélünk rá, hogy valójában mi magunk vagyunk a nagy Ő, az igazi, és Shiva lénye bennünk van. Mi magunk vagyunk a táncoló isten, az igazi.

Így hát érdemes az igazit belül megtalálni. Mikor elcsendesedünk, vagy csak ott állunk a tükör előtt. Meglátni azt a csodálatos lényt, kit hordozunk magunkban.